T. Z. harminc�t �ves volt, sz�p, napos id�ben s�t�ltatta a kuty�j�t a Belv�rosban, amikor �szrevette, hogy kuty�ja �rny�kot vet, � azonban nem.
Ide-oda l�pkedett, forgol�dott, de sehogyan sem siker�lt �rny�kot vetnie. A kis epiz�dr�l feles�g�nek sem mert eml�t�st tenni, annyira bizarr volt, de eg�sz �jszaka ezen gondolkodott. Munkahely�n tr�f�san sz�ba hozta a dolgot, mire egyik koll�g�ja elfintorodott. - Ostobas�g! Akinek nincs �rny�ka, az nem �l. Az valami szellem. K�s�rtet.
T. Z. egyre zakl�tottabb lett, v�g�l k�nytelen volt elmenni az ideggy�gy�szatra. A pszichi�ter figyelmesen meghallgatta, k�sz�tett vele n�h�ny tesztet. Azt�n a feh�r fal mell� �ll�totta T. Z.-t, �s r�ir�ny�totta a l�mp�t.
- N�zze csak! Ugye, hogy van �rny�ka! Tudja mit, k�r�lrajzolom a k�rvonalait. Holnap �gyis sz�netel egy darabig a rendel�s, festet�nk. Na, l�ssuk csak!
A pszichi�ter vastag filctoll�val k�rberajzolta T. Z. �rny�k�nak kont�rjait. Azt�n diadalmasan r�mutatott a rajzolatra.
- No, l�tja, uram? Nincsen mag�nak semmi baja!
T. Z. megn�zte az �rnyrajzot.
Valami csontv�zszer� r�ms�get l�tott, k�r�l�tte leoml� lepellel. Fel�v�lt�tt. Azt�n a pszichi�ter is �szrevette, mit rajzolt. Iszonyodva h�tr�lni kezdett.
T. Z. �s a pszichi�ter ezen a napon �r�kre elt�nt. Csak a furcsa �rny�krajz l�that� tov�bbra is, mert a helyis�g fest�s�re m�gsem maradt p�nz.
A p�ciensek �rdekl�dve n�zik. Van, aki tisztes t�vols�gb�l, de a b�trabbak hozz�m�rik saj�t �rny�kukat. El�fordul, hogy stimmel.