Holdstock professzor vegyész volt, kitűnő vegyész, és veszedelmes őrült. A Pentagon egyik szupertitkos munkacsoportjának vezetője volt, s már a II. világháború alatt elkezdte azt a programot, amely most, úgylátszott, végre sikerrel kecsegtetett. A bemutató előadásra is a Pentagonban került sor, hatan állták körül a fürdőkádat, amely fontos szerepet játszott, nyilván a demonstrációban. Ezen néhányan diszkréten vihogtak.
Holdstock professzor rávillantotta szemüvegét a vihogókra. Kinyújtotta tenyerét, amelyen egyetlen fehér pirula volt csak.
- Uraim, ez az a fegyver, amelynek kifejlesztésén évtizedek óta dolgozom. Ez a fegyver hatásosabb mindenféle bombánál és rakétáná1. Ez a vegyszer alkotóelemeire bontja a vizet, láncreakciót indít el és a folyamat mindaddig tart, míg a szer vizet talál. Elég egyetlen pasztilla, és a legnagyobb folyó is sivataggá válik. Egy ellenséges országot órák alatt térdre lehet kényszeríteni. Vízhiány, értik, uraim? Szomjhalál.
A professzor belepottyantotta a pirulát a fürdőkádba. Mindenféle pezsgés nélkül, két másodpercen belül, a fürdőkád vize eltűnt. A fürdőkád száraz volt. Tökéletesen száraz.
- Ha megengedi - mondta az egyik szakértő kételkedve, és mielőtt bárki megakadályozhatta volna, kihúzta a fürdőkád dugóját.
- Ne! - kiáltotta vadul a professzor. De már késő volt. A vegyszer anyaga hatni kezdett a lefolyóban, végighaladt a csatornákon, a víztisztítón, a folyón, a tengeren.
Negyvennyolc órán belül tökéletesen száraz volt a Föld. Egy hét múlva minden szerves élet haldoklott.
- Ugye megmondtam - ingatta fejét szomorúan Holdstock professzor, és kinézett a sárga porfelhőkre.
Aztán kinyitott egy Cola-konzervet. Félretett vagy háromezer darabot.