A fű talán a Föld leggyakoribb, legigénytelenebb és leginkább lenézett növénye. Ráadásul gyomokkal vegyesen nő, és sokan hajlamosak úgy tekinteni rá, mint egyfajta gyomra. Pedig hát csak ahol még a fű sem nő, ott becsülik igazán... Megköti a talajt, visszatartja a nedvességet, és egyszerűen - szép. mint minden isteni teremtmény.
Aztán történt egy napon, hogy a világsajtót bejárta egy kép. Egy kutyát ábrázolt, amelynek szőre helyett fű nőtt. Szép, zöld fű. A tudományos vizsgálatok szerint egy sajátos mutáció keletkezett, a fű szimbiózisban él az állattal, örökzöld, és nagyjából pótolja az elhullott szőrzet funkcióit, azzal a különbséggel, hogy saját fotoszintézise révén részben önellátó, illetve hozzá is járul a kutya anyagcseréjéhez.
A többség mindössze biológiai érdekességnek tekintette az egészet, vagy kacsának, komolyan csak akkor figyeltek fel maguk a tudósok is, amikor az első ember képét mutatták a televíziók. Az első emberét, akinek haja és szőrzete helyett dús pázsit burjánzott.
Az illetőt elkülönítették, de úgy látszik későn, mert a fűbetegség az influenzához hasonló gyorsasággal terjedt. Sokan öngyilkosok lettek, amikor megpillantották önmagukat a tükörben, vagy szeretteiket egyik napról a másikra elzöldülni látták, de amikor kiderült, hogy a dolgot meg lehet szokni. együtt lehet élni vele, a zöld lett a divat.
Az emberek csöndesebbek, szelídebbek, megértőbbek lettek. A fodrászok fűnyírógépeket vásároltak, a hölgyek sajátos fűfrizurákat hordtak, a szerelmesek néha lelegelték egymás fejét.
Tíz év múltán már kiközösítették azokat a páriákat, akiknek fején haj nőtt. Szerencsére kevesen voltak.