D. Z. már akkor elismert tenyérjós volt, amikor a szakmát csak titokban lehetett űzni Magyarországon, hiszen gyanús burzsoá áltudománynak számított. Ennek ellenére állítólag Rákosi Mátyás is időnként érte küldetett egy nagy fekete gépkocsit, és D. Z. borzadállyal vizsgálgatta a kövér, rózsaszín tenyeret, mely sok gyilkosságról és hosszú számüzetésről beszélt gonosz egyértelműséggel. Szerencsére Rákosi ritkán kérdezte saját közvetlen sorsáról, inkább egészségi állapota felől érdeklődött. D. Z. pedig - sajnos - igen hosszú életet látott. A sorsvonal kusza lefutású volt, ez általában bűnöző életformát jelent, és a Szaturnuszdombon ért véget vékony, párhuzamos vonalakkal, mely nehezen megszerzett állást, irigyelt pozíciót mutat.
A tenyérjósok általában nem szívesen vizsgálják saját tenyerüket és sorsukat, D. Z. pedig, bármily hihetetlen is, sosem vizsgálta meg saját tenyerét, hiszen önmagát aligha áltathatta volna holmi kegyes hazugsággal saját életét és halálát illetően. Sőt egyre inkább az a kényszerképzet kerítette hatalmába, hogy az lesz halálának pillanata, amikor szemügyre veszi saját tenyerét. Ezért hát kesztyűben aludt, dolgozott és mosakodott, úgy is ismerték a szakmában: "a kesztyűs D. Z.".
Történt, hogy D. Z. óvatlanul valami kellemetlent mondott Rákosinak, aki akkoriban már inogni érezte trónusát. Rákosin látszott, hogy haragszik, és akire ő megharagudott, az nem örvendett általában tartós egészségnek.
Miután D. Z.-t elütötte a villamos, még élt. A mentőorvos lehúzta D. Z. kesztyűjét, és a tenyérjós ránézett saját tenyerére. - Stimmel - kiáltott fel, és jobblétre szenderült. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
