1. Van egy sziv mely érted sajog.
Mit tegyek ha nélküled semmi vagyok.
Mellém ülsz,mosolyogsz,
én meg csak nézek az ablakon ki.
Tudom,hogy ezt a napot sem rontsa el
többé senki.
Érzem, én is tetszem neked.
Nem értem mért nem foghatom már
mindig kezed.
Ha ott lehetnék szivedben amely
hely talán üres.
Veled lennék akkor is mikor életed útja köves

2. Hiányzik valaki mellőlem.
KI fogja kezem.
Ki megért ha padlón vagyok.
Ki nem hagy el ha lelkem sajog.
Aki segit mikor bajba vagyok.
Aki engem szeret nem amit tőlem kapott.

3. Nem érdemes sírni, ha gyötör a bánat
Csak nevetnek rajtad, hogyha sírni látnak
Hisz oly sok embert érdekelnek a könnyek
Szegény fájó szív attól sem lesz könnyebb.
És hogy köztünk most minden véget ért
Utólag is mondom köszönet mindenért
Ígérem, elfelejtek minden régi álmot
S kívánok mással sok-sok boldogságot.
S ha valaki megkérdezné tőlem
Mit is jelentesz nekem, büszkén is
De azt felelném semmi-semmi
Csak az elmúlt szerelem.
De ha ezután szembejössz velem
Két szemem rád nevet
És ha sarkon fordulok
Fáradt arcomhoz nyúlok
Egy könnycseppet elmaszálok.
S ha valaki megkérdezné tőlem
Mit jelentesz nekem, csak nagy sokára mondanám
Könnyek közt fuldokolva
Semmi-semmi csak az életem.

5.

Az élet könyve


van egy könyv egy nagy teremben,az életkönyve ez,
sok-sok kép van benne,s millió fejezet,
mely leírja az emberek életét,megmutatja mennyit érünk,
benne van,a születésünk,s az hogy meddig élünk,
leírja szomorúságunkat,vágyainkat,örömünk,
megmondja,hogy ki lesz gazadag,s ki lesz szegény közülünk..

vérből vannak a betűi,nem egy színes költemény,
hisz az is benne van,hogy az élet milyen kőkemény,
kegyelen és visszataszító történetek sora,
rablók,gyilkosok és elmebetegek kora..

egyik este arra jártam,s én is fellapoztam,
sok mindent megértettem,amit eddig nem is tudtam,
ráébredtem arra,hogy az élet nem csak játék és mese,
mert szomorú volt a könyv,bánattal volt tele..

hátatfordítottam hát s el akartam indulni,
de zajt hallorram,s muszály voltam megfordulni,
kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,
egyre világosabb lett,amint föléálltam..

elolvastam lapjait,s megtöröltem arcomat,
egy képet láttam magamról,s mellette a sorsomat..

6.
Miért?

Miért tetted ezt velem, hisz csak a tiéd voltam,
Miért kelett megbántanod, én ezt nem akartam.
Azt hittem, soha nem csalódom majd benned,
Azt hittem, az életem veled lesz majd a legszebb.

De nem így lett, megcsaltál,
Más karjában aludtál.
Azon az éjjen, mikor ezt tetted,
Szerelmem sírt, fájdalmam nevetett.

De miért? Kérlek áruld el nekem,
Miért tetted, ezt velem kedvesem?
Miért kellett ily rútul elbánnod velem?
Miért van szívemben fájdalom, s nem szerelem?

Fáj, hogy azt mondod, mindenki hazudik,
Fáj ha hozzám érsz, s fáj ha szemem álmodik.
Azt mondtad, nincs más szívedben csak én,
De nem, miért hazudtál, csak választ várok, MIÉRT?

Mert, én még midig úgy szeretlek, mint mást soha,
Miért van szívem várának, ekkora ostroma?
Miért hiszem el azt is, ha hazudsz?
Talán mert nem tudok úgy élni, hogy eszembe ne juss!

6. "Ez a város messze van az édentől,
kimaradtak a nagy csodák az életből.
csak az álmok járnak vissza, úgy mint rég,
csak az álmok vennék észre, ha elmennék!
Mert jönnek a nappalok, múlnak az éjszakák
Valami a szívemben még fáj"

7. Néha azt képzelem,hogy itt vagy mellettem,

Ó bár így lenne,drága szerelmem!

Nem bírlak kiverni fejemből.

Nem bírlak elűzni szívemből.

Szeretnélek mindig átölelni,

Szeretnék mindörökké veled lenni.

Bár tudom,hogy nem lehet,

Hisz nem viszonzod irántad való szerelmemet.

De kérlek adj egy esélyt nekem,

Mert csak bánat nélküled az életem!

Ez az első versem szeretném ha elmondanátok mit gondoltok róla

8.

10. Végre észrevettél a fényes csillagok közt, Tudom nem tévedtél,hisz' a szíved is így dönt. Hideg az éjjel,bárcsak ott lennék Veled, A perceket is számolom,nem bírom már nélküled. Forró a tested,szavak nélkül is beszél, A levegő perzsel, a szerelem mától újra él.


11. Egy emberért élek
Egy emberért lélegzem
Egy emberért kelek
Egy emberért alszom
Egy emberért eszem
Egy emberért iszom
Egy emberért érzem az illatokat
Egy emberért teszem mit teszek
Egy emberért megyek el innen
Egy emberért halok meg
Egy emberért hagyom el ezt a világot
Egy emberért maradok egyedül
Egy emberért nem vagyok boldog
Egy emberért éltem
Egy emberért leszek
Egy emberért vagyok
Egy emberért voltam
S MOST EGY EMBERÉRT MEGHALOK!!!!!!

14. Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.
Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.
Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog
s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megujul.

15. ÁLOM

álmomból felkelve:milyen az élet?
szeretni szeretnélek.mindig csk téged.
elmentél tőlem,egy viharos északán.
utánad csak a bánat,könny maradt rám.

félve nézem a csillagos eget,mert minden csillag
egy képet mutat nekem.
rövid az idő.rövid az élet.
még egyszer látni szeretnélek téged.

álmomban minden szép és jó.mikor felébredek
úgy érzem belehalok.
az élet kemény és fájdalmas.ne feledd,csak
téged SZERETLEK,CSAK TÉGED

15.

Boldogság

Szeretnék egyszer boldog lenni,
Zord szívembe szerelmet lelni.
Ezerszer próbáltam a szerelmet keresni,
Rájöttem,hogy csak benned tudtam meglelni.
Egész este azon töprengtem,
Tán megtudsz e szeretni engem?
Látlak mindennap és percben,
Egyszersem tudom levenni rólad a szemem.
Köszönöm neked,hogy megtaláltalak,de az a kérdés te megtaláltál engem?

16.

Furcs a világ és furcsa az élet,
Furcsa, hogy velem vagy,
És furcsa, hogy félek.
Félek a holnaptól és félek a mától,
Hogy eltiporhat engem bárki és bárhol.
Nem értem az életet,
És nem értem a végzetet.
A sorsunkat mi írjuk vagy ez már elrendeltetett?
Furcsa az élet, de még furcsább a halál,
Tudom hogyha kell, úgyis megtalál!

Rövid versecskék